2010. január 18., hétfő

Ma esett a hó...

Kicsi Kittike egy aranyos, édes 6 éves kislány. Reggeli ébredés után nyújtózik egyet az ágyikójában, megtörölgeti a kis csipás szemét, majd felpattan az ágyból és máris éktelen ordításba kezd, ezzel jelezve a családja számára, hogy ő igenis él, és kész minden kihívással szembenézni ma!
-Anya!! Anya!! Merre vagy anyucikám?!!
Petike közben mélyen alszik az ágyában hatlamas mosollyan az arcán. Mikor meghallja huga rikácsolásolását, fordul egyet, fejére teszi a párnáját, nem hagyja, hogy ez a szokásos reggeli rituálé elkergesse legédesebb álmának megmardt foszlányait. Tudja, hogy 10 perccel később, jön az ébresztés második fázisa... Buksi... de ő addig is kihasználja az a kis időt!
---

Már a legutolsó álommorzsák is tovatűntek, de hol a Buksi?
---

-Kittikém, vedd fel a spakád, meg fogsz fázni! És ne a kutyából csinálj hószörnyet...!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése