A műegyetemista imája

Ma van hártalévő életem első napja.

Legalábbis ezt állította Feri több mint egy hónapig. Manapság már nem olyan vidám, elvettek tőle valami fontosat, ami mindekinek kell, ami ahhoz kell, hogy küzdjön, bízzon, reméljen. Elvettek tőle még egy nagy adag reményt.

Azt hiszem eseténként egy műegyetemista 3 dologért imátkozik: hogy elég leleményes legyen vizsgán, hogy legyen kitartása végigcsinálni és ami talán a legfontosabb hogy a remény ne hagyja el. Mert ha a remény megvan, akkor előbb utóbb a másik kettő is visszajön.

Remélem Feri te is visszakapod a reményed:)

Ma esett a hó...

Kicsi Kittike egy aranyos, édes 6 éves kislány. Reggeli ébredés után nyújtózik egyet az ágyikójában, megtörölgeti a kis csipás szemét, majd felpattan az ágyból és máris éktelen ordításba kezd, ezzel jelezve a családja számára, hogy ő igenis él, és kész minden kihívással szembenézni ma!

-Anya!! Anya!! Merre vagy anyucikám?!!

Petike közben mélyen alszik az ágyában hatlamas mosollyan az arcán. Mikor meghallja huga rikácsolásolását, fordul egyet, fejére teszi a párnáját, nem hagyja, hogy ez a szokásos reggeli rituálé elkergesse legédesebb álmának megmardt foszlányait. Tudja, hogy 10 perccel később, jön az ébresztés második fázisa... Buksi... de ő addig is kihasználja az a kis időt!

---

Már a legutolsó álommorzsák is tovatűntek, de hol a Buksi?

---

-Kittikém, vedd fel a spakád, meg fogsz fázni! És ne a kutyából csinálj hószörnyet...!

Ma van karácsony

Ma van karácsony, ülök a fa alatt... várom, az ajándékokat, érzem a friss fenyő illatát, hallom ahogy anya sürög-forog a konyhában és készíti a finom ünnepi menüt, az egész lakásban szól már a karácsonyi zene.

Bejön apa... megrakja a kandallót tüzifával, amit külön erre a napra tett félre a garázs egyik száraz kis zugába még nyáron, nem akar úgy járni mint 3 éve, amikor az udvaron lévő farakásból hozta be, és sehogy sem sikerült vele tüzet varázsolni a kandallóba. Most lassan felvillannak a tűz első lángnyelvei... apa is leül mellé... nézi... nézi... mostanság már ritkán rakja meg, pedig nagyon szeret mellette ülni és olvasgatni... csak ügye a munka, meg a baleset, meg a... ne is soroljuk...

Elkezd szállingózni a kint a hó... elképzelem, hogy pár óra múlva itt fognak zörögni-csörögni a csomagolópapírok és végre megkapom a hőn áhított...

-Beus! Beus! Kellj fel! 8 óra van! Bsz-t kell tanulnod...

-Neeee... Gegőőőő... csak még 10 perc... olyan jó most így...

-De Beus...

Na ilyen az én Gergőőőőm:P