Anna, Gergő, Barna, Sára... Annamária, Gergely, Barnabás, Sarolta.. és még sorolhatnám.
Miért szeretik az emberek a nevük rövidített alakját használni? Én is mondanám, hogy Bea. Van is aki így hív, de ha be kell mutatkozni szeretem azt mondani, hogy Beáta. Nekem tetszik. Szép a csengése, van tartása, elegáns, mégis bohókás és vidám.
Na jó, talán ha Annamáriának hívnának én is jobban szeretném az Annát. Mert rövidebb, szebb, az én szememben talán még különlegesebb is :)
Azt hiszem, szeretem a nevem... :)
Be happy ^v^ :D
2010. július 23., péntek
2010. július 22., csütörtök
Acert soha!
Ma végre emberi időben eszembe jutott, hogy felhívjam az Acer ügyfélszolgálatát, hogy kicseréltessem a notim aksiját, ami honapok óta rossz.
Szépen felhívom őket, bejelentkezik az automata, elmondja az udvarias szövegét. Én várok. 2 perc után megszólal egy ingerült női hang : "Ezésez vagyok. Miben segíthetek". Közlöm a problémámat illetve, hogy szeretném csak az akksit visszaküldeni, de nem engedi. Mert hogy hiába csak azzal van a gond, ez egészet vissza kell küldeni, mert ez a szabály, és csak akkor érvényes rá a garancia bla bla bla...
Nem neki megmondani, hogy egy éve is visszaküldtem 4 nap után a vadi új gépem szervizbe, mert elromlott a H betűje... és másfél hónapig nem láttam... (10 munkanap a maximális javítási idő a honlapjuk szerint!!!). Akkor is szerencsém volt, hogy a bolt ahol vettem kifizette a vételárat, pedig nem lett volna köteles, mert az Acertől sem pénzt, sem gépet, sem garanciát nem kaptam arra, hogy megtérítik a kárt amit okoztak. "Amíg le nem zárul a nyomozás nem tehetünk semmit." Bár a futárszolgálatnak dokumentuma volt arról, hogy átvették a gépet, de az Acer tagadta, hogy megérkezett. :(
És ezek után megint ugyan abba a helyzetbe kerültem mint 1 éve. Ugyan úgy várom a futárszolgálatot... és megválok az én édes kis gépemtől. :(
Tudni kell az Acerről, hogy már ügyfélszolgálata, szervize de még képviselete sincs Magyarországon, mert egy bírósági végzéssel kitiltották őket. A brünoi iroda foglalkozik a magyar esetekkel, ott van egy kis 12nm-es iroda 3 alkalmazottal, budapesti telefonszámmal. Ők küldenek egy e-maileket, ha valakinek szerviz kell. Abban benne van minden, hogy hová kell küldeni a gépet, stb...
De ha még egyszer notebookot veszek biztos, hogy nem Acer lesz, még ha többet kell fizetnem kevesebb tudásért, akkor sem.
Ja, és kiderült, hogy a gépem tűzveszélyes.
:)
Ezek után...
Szépen felhívom őket, bejelentkezik az automata, elmondja az udvarias szövegét. Én várok. 2 perc után megszólal egy ingerült női hang : "Ezésez vagyok. Miben segíthetek". Közlöm a problémámat illetve, hogy szeretném csak az akksit visszaküldeni, de nem engedi. Mert hogy hiába csak azzal van a gond, ez egészet vissza kell küldeni, mert ez a szabály, és csak akkor érvényes rá a garancia bla bla bla...
Nem neki megmondani, hogy egy éve is visszaküldtem 4 nap után a vadi új gépem szervizbe, mert elromlott a H betűje... és másfél hónapig nem láttam... (10 munkanap a maximális javítási idő a honlapjuk szerint!!!). Akkor is szerencsém volt, hogy a bolt ahol vettem kifizette a vételárat, pedig nem lett volna köteles, mert az Acertől sem pénzt, sem gépet, sem garanciát nem kaptam arra, hogy megtérítik a kárt amit okoztak. "Amíg le nem zárul a nyomozás nem tehetünk semmit." Bár a futárszolgálatnak dokumentuma volt arról, hogy átvették a gépet, de az Acer tagadta, hogy megérkezett. :(
És ezek után megint ugyan abba a helyzetbe kerültem mint 1 éve. Ugyan úgy várom a futárszolgálatot... és megválok az én édes kis gépemtől. :(
Tudni kell az Acerről, hogy már ügyfélszolgálata, szervize de még képviselete sincs Magyarországon, mert egy bírósági végzéssel kitiltották őket. A brünoi iroda foglalkozik a magyar esetekkel, ott van egy kis 12nm-es iroda 3 alkalmazottal, budapesti telefonszámmal. Ők küldenek egy e-maileket, ha valakinek szerviz kell. Abban benne van minden, hogy hová kell küldeni a gépet, stb...
De ha még egyszer notebookot veszek biztos, hogy nem Acer lesz, még ha többet kell fizetnem kevesebb tudásért, akkor sem.
Ja, és kiderült, hogy a gépem tűzveszélyes.
:)
Ezek után...
2010. július 21., szerda
Beus ma állást keres 2!
Azt hiszem feladom!
Na nem véglegesen, de napról napra egyre reménytelenebb, hogy olyan tevékenységet folytassak szervezett körülmények között, amit valaki anyagi javakkal (jelen esetben pénzzel) honorálna.
Szerintem egyszerűen lehetetlen munkát találni az interneten, az ember csak sorba küldi, küldi, küldi és küldi a sok önéletrajzot, motivációs levelet, amiben néha kicsit ezt, kicsit azt emeli ki... de a válaszok csak nem jönnek...
Nem tudom mit tegyek?? :(
Végső elkeseredésemben már egy olyan reklámra kattintgatós internetes hülyeségre is beregeltem, de még ott sincs aktuális munka :(
Talán ki kellene állnom a Blahára meztelenül egy táblával a nyakamban, hogy "egyetemista lány informatikai területen részidős munkát keres"! hátha valaki megsajnálni és adna egy két tippet, vagy állás.
Van egy elméletem az internetes álláshirdetésekről. Szerintem az egész kamu. A HR-esek kapcsolati úton már jó előre kiválasztják, melyik ismerőst fogják alkalmazni, de mivel a főnök a legjobbat akarja, nem állíthatnak oda elé, hogy a mamlasz Pistikét szeretném, aki az unokatesóm nagybátyának a fia. - Mellékesen az unokatesóm megdob egy 2 személyes tunéziai úttal, ha ezt elintézem. - Így kigondolják, hogy feladnak a neten egy hirdetés, arra úgyis sok jelentkező akad. Mondjuk 2 hét után találomra behívja a legalkalmatlanabbnak tűnőket. A mamlasz kis Pitikét is behívja, szépen betaníttat vele pár frázis. Kiválasztja azt a 3-at akit a főnön elé visz, persze Pistike is ott van, okosan szépen, sok jó dolgot tud a cégről, megvan a alsóhangú 2-es érettségi bizonyítványa is, de a főnököt sikerült elkápráztatnia. A HR-es 'szakember' is őt javasolja és voalá: Pistikéjé az állás.
A szegény kis munkanélküli pedig órákat tölt a gép előtt, lassan már az ezredik önéletrajzos levelét küld és az eredmény ugyan az: SEMMI.
Na nem véglegesen, de napról napra egyre reménytelenebb, hogy olyan tevékenységet folytassak szervezett körülmények között, amit valaki anyagi javakkal (jelen esetben pénzzel) honorálna.
Szerintem egyszerűen lehetetlen munkát találni az interneten, az ember csak sorba küldi, küldi, küldi és küldi a sok önéletrajzot, motivációs levelet, amiben néha kicsit ezt, kicsit azt emeli ki... de a válaszok csak nem jönnek...
Nem tudom mit tegyek?? :(
Végső elkeseredésemben már egy olyan reklámra kattintgatós internetes hülyeségre is beregeltem, de még ott sincs aktuális munka :(
Talán ki kellene állnom a Blahára meztelenül egy táblával a nyakamban, hogy "egyetemista lány informatikai területen részidős munkát keres"! hátha valaki megsajnálni és adna egy két tippet, vagy állás.
Van egy elméletem az internetes álláshirdetésekről. Szerintem az egész kamu. A HR-esek kapcsolati úton már jó előre kiválasztják, melyik ismerőst fogják alkalmazni, de mivel a főnök a legjobbat akarja, nem állíthatnak oda elé, hogy a mamlasz Pistikét szeretném, aki az unokatesóm nagybátyának a fia. - Mellékesen az unokatesóm megdob egy 2 személyes tunéziai úttal, ha ezt elintézem. - Így kigondolják, hogy feladnak a neten egy hirdetés, arra úgyis sok jelentkező akad. Mondjuk 2 hét után találomra behívja a legalkalmatlanabbnak tűnőket. A mamlasz kis Pitikét is behívja, szépen betaníttat vele pár frázis. Kiválasztja azt a 3-at akit a főnön elé visz, persze Pistike is ott van, okosan szépen, sok jó dolgot tud a cégről, megvan a alsóhangú 2-es érettségi bizonyítványa is, de a főnököt sikerült elkápráztatnia. A HR-es 'szakember' is őt javasolja és voalá: Pistikéjé az állás.
A szegény kis munkanélküli pedig órákat tölt a gép előtt, lassan már az ezredik önéletrajzos levelét küld és az eredmény ugyan az: SEMMI.
Beus ma állást keres 1!
Ma mint egy ügyes, okos, értelmes, egyetemista lány ismét lelkesen belevetettem magam a kiegészítő-munka keresésbe. Szépen megnyitottam a böngészőm, beírtam a googliiiba, hogy munka, erre az kidobott megszámlálhatatlan mennyiségű találatot, belenéztem az egyikbe. "Rögtön az első oldalon a 10 ajánlatból 9 nekem való", gondoltam. Mindegyiken nagy betűkkel, "napi pár perc VALÓDI munkával kereshetsz pénzt...csak pár kattintás az interneten...csak dolgozni akaró emberek jelentkezzenek..." Mindegyik hirdetés szépen kidolgozva, más cégtől, más e-mail címen kell jelentkezni. Rögtön küldtem is pár levelet, amikre 5 percen belül megjött a válasz. Hú, de megörültem, szerény 2-3 éves munkakereső múltammal ilyet még nem tapasztaltam. Az első levél elolvasása után kicsit csalódott lettem... látszott rajta, hogy egy automatikusan generált levél, amiben kb az állt, h regeljek be egy oldalra és majd ott kapok linkeket, amikre rá kell kattintgatni és linkenként kapok pontokat, miket pénzre lehet váltani... hümmm... gondoltam nem baj, majd a következő.
De nem, az összes levélben ez állt, szinte szóról szóra... :(
Nem tudom mit tegyek velük... regeljek be ilyen oldalra, adjam meg a személyes adataim, bankszámlaszámom és szorgalmasan kattintgassak, hátha egyszer majd utalnak a számlámra. De olyan sok visszaélésről hall az ember, mindenféle oldalakon... tele vannak a nyilvános jogi fórumok ilyenekkel...
Vagy hagyjam az egészet, majd találok valami jobbat? DE ha igaz, akkor valóban könnyű és egyszerű pénzkereset lenne... tök jó kis mellékes, lakáshoz, utazáshoz, bulihoz... :)
De nem, az összes levélben ez állt, szinte szóról szóra... :(
Nem tudom mit tegyek velük... regeljek be ilyen oldalra, adjam meg a személyes adataim, bankszámlaszámom és szorgalmasan kattintgassak, hátha egyszer majd utalnak a számlámra. De olyan sok visszaélésről hall az ember, mindenféle oldalakon... tele vannak a nyilvános jogi fórumok ilyenekkel...
Vagy hagyjam az egészet, majd találok valami jobbat? DE ha igaz, akkor valóban könnyű és egyszerű pénzkereset lenne... tök jó kis mellékes, lakáshoz, utazáshoz, bulihoz... :)
2010. július 20., kedd
Egy újabb befejezetlen bejegyzés...
Ma ismét ránéztem a blogomra és számtalan félig elkezdett piszkozat-bejegyzést találtam. Voltak ott a vizsgaidőszak végéről, arról, hogy mennyire örülök a tavasznak, milyen szerelmes vagyok, mennyire várom már az EFOTT-ot, hogy meghalt az elsős tanárnénim...
Annyi mindent elkezdtem írni, de valahogy sosem fejeztem be. Nem tudom miért lehet, biztos nem időhiány, és szerintem kedvem is volt írni, hisz nem oldalas bejegyzéseket akartam, csak pár sort, ami belőlem jön...
Talán pont az lehet a baj... ha az ember belegondol, egy blognál személyesebb dolog nem vagyon és ki tudja ki olvassa ezeket. Talán valaki elolvas egy fél sort a bejegyzésemből és konstatálja, hogy milyen szörnyű, hogy mert ez a lány blogot írni. Vagy valaki pont az ellenkezőjét találja gondolni: milyen jól ír, kérjük meg, hogy írjon az online magazinunkba, esetleg egy szimpatikus leány erre téved és meg akar ismerni...
Most, hogy így belegondoltam nem is olyan vészes ez a blogírás...
Azt hiszem holnap megosztok veletek egy kedves kis történetet, de most megyek finom túrós pogácsát enni...
Annyi mindent elkezdtem írni, de valahogy sosem fejeztem be. Nem tudom miért lehet, biztos nem időhiány, és szerintem kedvem is volt írni, hisz nem oldalas bejegyzéseket akartam, csak pár sort, ami belőlem jön...
Talán pont az lehet a baj... ha az ember belegondol, egy blognál személyesebb dolog nem vagyon és ki tudja ki olvassa ezeket. Talán valaki elolvas egy fél sort a bejegyzésemből és konstatálja, hogy milyen szörnyű, hogy mert ez a lány blogot írni. Vagy valaki pont az ellenkezőjét találja gondolni: milyen jól ír, kérjük meg, hogy írjon az online magazinunkba, esetleg egy szimpatikus leány erre téved és meg akar ismerni...
Most, hogy így belegondoltam nem is olyan vészes ez a blogírás...
Azt hiszem holnap megosztok veletek egy kedves kis történetet, de most megyek finom túrós pogácsát enni...
2010. január 27., szerda
A műegyetemista imája
Ma van hártalévő életem első napja.
Legalábbis ezt állította Feri több mint egy hónapig. Manapság már nem olyan vidám, elvettek tőle valami fontosat, ami mindekinek kell, ami ahhoz kell, hogy küzdjön, bízzon, reméljen. Elvettek tőle még egy nagy adag reményt.
Azt hiszem eseténként egy műegyetemista 3 dologért imátkozik: hogy elég leleményes legyen vizsgán, hogy legyen kitartása végigcsinálni és ami talán a legfontosabb hogy a remény ne hagyja el. Mert ha a remény megvan, akkor előbb utóbb a másik kettő is visszajön.
Remélem Feri te is visszakapod a reményed:)
2010. január 18., hétfő
Ma esett a hó...
Kicsi Kittike egy aranyos, édes 6 éves kislány. Reggeli ébredés után nyújtózik egyet az ágyikójában, megtörölgeti a kis csipás szemét, majd felpattan az ágyból és máris éktelen ordításba kezd, ezzel jelezve a családja számára, hogy ő igenis él, és kész minden kihívással szembenézni ma!
-Anya!! Anya!! Merre vagy anyucikám?!!
Petike közben mélyen alszik az ágyában hatlamas mosollyan az arcán. Mikor meghallja huga rikácsolásolását, fordul egyet, fejére teszi a párnáját, nem hagyja, hogy ez a szokásos reggeli rituálé elkergesse legédesebb álmának megmardt foszlányait. Tudja, hogy 10 perccel később, jön az ébresztés második fázisa... Buksi... de ő addig is kihasználja az a kis időt!
---
Már a legutolsó álommorzsák is tovatűntek, de hol a Buksi?
---
-Kittikém, vedd fel a spakád, meg fogsz fázni! És ne a kutyából csinálj hószörnyet...!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)